A szadizmus és a mazochizmus névadói

UCcUP3jA szexuális eltévelyedések egyidősek az emberiséggel. A különbségek leginkább abban mutatkoznak meg, hogy mely korokban hogyan ítéltek meg bizonyos nemi beállítódást, illetve szexuális viselkedési formákat. 110 éve, 1895. március 9-én halt meg a hesseni Lindheimben Leopold von Sacher-Masoch a mazochizmus spanyol-szláv eredetű névadója. A galíciai származású osztrák író, akinek apja Prága rendőrkapitánya volt, anyanyelvként a lengyelt és a rutént használta. Grazi történészprofesszori munkáját, előbb Budapesten német irodalmi hírlapszerkesztői, majd női álneveken megjelent perverz-erotikus írói tevékenységével teljesítette ki. A korabeli Galícia állapotáról készült társadalomkritikai novelláinak hősei parasztok, zsidók és kispolgárok.

1836. január 27-én Lembergben (ma az ukrajnai Lviv) született, az Osztrák-Magyar Monarchia Galícia tartományában. Apja spanyol, anyja szláv eredetű volt, anyanyelvként a lengyelt és a rutént használta, németül csak 12 éves korában tanult meg. Apja udvari tanácsos, Galícia, majd 1848-tól Prága rendőrkapitánya volt.

A gyenge testalkatú fiút egy robusztus orosz parasztasszony nevelte, s 12 éves korában szemtanúja volt az 1848-es forradalomnak. Fia itt járt középiskolába, majd Grazban jogot és történelmet tanult, később a lembergi és a grazi egyetem történészprofesszora lett. Rövid történészi pályáján kutatásokat folytatott az V. Károly császár elleni németalföldi lázadással kapcsolatban. Érzelmi világa mindig a szlávokhoz kötötte, ezt azonban össze tudta egyeztetni a Habsburgok iránti hűséggel. Szabadfoglalkozású íróként Grazban, Salzburgban, Prágában és Bécsben élt, 1874-81 között Budapesten lakott, itt a Belletristische Blätter című német nyelvű irodalmi hetilapot szerkesztette. Ezután Lipcsében, majd Párizsban, végül Mannheimben telepedett le, 1890-ben Lindheimbe költözött.

Fiatalon kezdett el írni, előbb történeti munkákat, majd regényeket és novellákat. Talán legismertebb könyve a Bundás Vénusz (1870), amelyben igen érzékletesen ábrázolta a kiszolgáltatottság, a szenvedés élvezetét. (A múlt században a Velvet Underground együttes is ezt választotta egyik híres dalának címéül, s több filmfeldolgozása is készült.) Regényeiben különös előszeretettel szerepeltet szexuális indíttatású kegyetlenkedésekre hajlamos nőalakokat – ezért Richard Kraft-Ebing bécsi elmegyógyász 1886-ban megjelent, Psychopathia sexualis című művében a még élő íróról nevezte el mazochizmusnak a szexuálpatológia egyes jelenségeit, a lealáztatáshoz, a kegyetlenkedés elviseléséhez kapcsolódó kielégülést.

Írói álnévként a Charlotte Arand és a Zoe von Rodenbach női neveket is használta. Termékeny, könnyed stílusú író volt, de művei ritkán rejtenek magukban elmélyült mondanivalót. Noha a maga idejében perverz-erotikus írásai tették híressé, legjobb könyveinek – irodalmi szempontból – azokat az elbeszélésköteteit tartják, melyek a korabeli Galícia állapotáról adnak hű beszámolót. E novellái nemcsak realisztikusak, de némi társadalomkritikát is tartalmaznak, hősei parasztok, zsidók és kispolgárok. Művei közt szerelmi történetek és történelmi tárgyú novellák is találhatók.

Könnyen azt hihetjük, hogy a szexuális szabadosság idővel egyre terjedt, hiszen a XX. században ezt láthattuk és ma is szemünk előtt zajlik a folyamat. Gondoljunk csak arra, hogy a homoszexualitás hogyan válik büntetőjogi kategóriából alternatív életformává, vagy hogyan változott a szexuális forradalom során az orális szex megítélése (ördögtől való tevékenységből elfogadottá vált, kikerült a perverzitásnak ítélt cselekvések köréből). Ha azonban kicsit messzebbre tekintünk, mint az elmúlt száz év, akkor láthatjuk, hogy a folyamat nem egyirányú.

Arról, hogy az ókori görögöknél már téma volt és nem csak tett a szexualitás, a ránk maradt huncut mintájú cserépedények árulkodnak. A hetérák „társadalmi intézmények” voltak az ókori városállamokban, szépségüket gyakorta elismerés és csodálat övezte, létük nem volt megbotránkoztató. A régi indiaiaktól származó csodás ábrázolások (Kajuharo egyik templomának falain különbözõ szeretkezési pózok százai tanulmányozhatók) mellett írásos emlék is maradt e korból. A Káma-Szutra bizonyítja, hogy a szexuális örömszerzés ezernyi válfaját ismerték, kedvelték és nem találták perverziónak, ha a résztvevõk élvezetet találtak benne. Egészen más volt a helyzet a középkori Európában. A Biblia a paráználkodást a bűnök közé sorolja, a középkori értelmezés pedig a gyermeknemzést célzó aktuson kívül minden mást paráznaságnak, tehát elítélendõnek talált. A képmutatás kora volt ez az idõszak, legalábbis fennmaradt irodalmi emlékek sora ezt bizonyítja. A vágánsok által leírt mulatságok ugyanis korántsem a szűziesség jegyében zajlottak…

A perverzióról regényt írni, sőt arra filozófiát építeni azonban először egy francia nemes mert: Donathien Alfonse Francois Sade-ról van szó. Neve mindenkinek ismerősen csenghet, hiszen õ a szadizmus atyja és névadója. Sade márki 1740-ben született és 1814-ig élt, de 74 évéből 27-et elmegyógyintézetben töltött.

Sade márki munkássága máig vitatott, életművének legelső és talán legismertebb darabja a Justine avagy az erény bukása című műve, ami kortársait olyannyira megbotránkoztatta, hogy megpróbálták betiltatni és megsemmisíteni. Az, hogy a mű ma is megvásárolható, azoknak köszönhető, akik kéz alatt mégis terjesztették a könyvet. Érdekes történet, hogy Angliában is a tiltott könyvek listáján szerepelt ez az írás – mint ahogy Sade márki többi műve –, de a British Museum őrzött egy példányt belőle. A könyv azonban csak a canterburyi érsek jelenlétében volt olvasható, egészen a XX. századig. (A történetben a vad pornográf és az élet nagy kérdésein filozofáló részek váltogatják egymást.) Sade márki legnagyobb bűne – a saját korában – nem az erőszak és a csoportszex megdöbbentő módjainak leírása volt, hanem az, hogy írásaiban erõsen támadta az egyházat. A szerzeteseket szabados életmóddal vádolja, kéjvágyó, erőszakos alakokként mutatja be a papokat, vallásellenes kirohanásai minden könyvében megtalálhatók. Mégsem antiklerikalizmusa, hanem vad szexuális fantáziája tette halhatatlanná a márkit. A mai pornófilmek forgatókönyvírói (már ha vannak ilyenek) semmi újat sem tudnának mondani a XVIII. századi libertinus (Sade márkinál a szabad erkölcsű emberek elnevezése) irodalom ismerőinek. A márki az anális szexet, a homoszexualitást, az állatokkal létesített nemi aktust és a különféle segédeszközök használatát is részletesen írja le.

A világirodalom Sade márki számos követőjét ismeri. Később Apollinaire, a franciák nagy költője brutalitástól és pedofíliától sem mentes Tizenegyezer vessző címe regénye váltott ki hatalmas felháborodást. A Lady Chatterly szeretője című regényt pedig a mai napig nem adták ki Angliában.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>