Ne hagyd, hogy beteljen a pohár!

 Beautiful_Nature_Photography_Wallpaper_z3ciuGyerekkoromban hallottam az egyik barátomtól, hogy a szülei válófélben vannak. Akkor az édesapja azt mondta a barátomnak:

„Tudod fiam, ez a dolog úgy néz ki, mint egy gardrób szoba, amiben az évek alatt csak gyűlnek a teli dobozok. Egyszer aztán azon vesszük észre magunkat, hogy a szoba megtelt a dobozokkal. Ezért válunk el édesanyáddal.”

De vajon miért hagyják az emberek, hogy ellaposodjon és beszürküljön a kapcsolatuk? Miért hagyják, hogy unalmassá és megszokottá váljon az, amit egyszer bevált és évekig jól működött?

Az emberek az évek múlásával hagyják, hogy a tennivalóik, a napi rutin a fejükre nőjenek. Egy kapcsolat az elején még lángol és szenvedélyes. Ilyenkor még minden együtt töltött percért hálásak. Aztán jön a mókuskerék, az esküvő, egy gyerek, két gyerek, bölcsi, ovi, suli, gyors nyaralás, mellette a munka és azon kapják magukat, hogy a forró szerelmük szépen lassan kihűlt. Az egymás iránt érzett szeretetük pedig átváltozott egyfajta megszokássá.

Az unalmas párkapcsolat általános velejárója, hogy a párok tagjai felfigyelnek a kedves szavú, minden reggel bókoló kollégára, és az érdeklődő, megértő, mosolygós kolléganőre. Ez pedig már a vég.

Hiszen ilyenkor kezdenek el azon rágódni: hogy miért is vagyunk mi együtt? Sokszor ezért: „A gyerekeknek nem akarunk rosszat, hogy csonka családban kelljen felnőniük, ezért még egy darabig  együtt maradunk.”

Aztán mindennapossá válnak a veszekedések, a viták, az ajtócsapkodások, mígnem egy szép napon betelik a pohár, vagy tele lesz a gardrób szoba és a szülők elválnak.

Helyette inkább a kezdetektől figyelmesnek kell lenni a másikkal. Meg kell hallgatni, támogatni kell és megérteni egymást. Sokat kell beszélgetni és a legfontosabb, hogy még csírájában elfojtani a problémákat. Ha mindezt megtesszük, felébred szunnyadó szerelmünk a társunk iránt és örökké tartó boldogság várhat ránk. Nem késő és nem bonyolult tenni érte!

A barátom kis idővel később mesélte, hogy egyik nap arra ment haza, hogy a szülei éppen nevetgéltek és turbékoltak. Ekkor a barátom apukája a következőket súgta mosolyogva a fiú fülébe:

„Úgy döntöttem, hogy elkezdem kinyitni azokat a teli dobozokat és meglásd, hamarosan újra kiürül a gardróbszoba…”

 


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>